2.3.10.4. A szén-dioxid-mennyiség kibocsátási ideje 30 másodpercnél kevesebb ne legyen.
2.3.10.5. A legkisebb kibocsátási időt - újragyulladási veszély esetén, és ha a teljes oltáshoz
hosszabb hűtési idő szükséges - növelni kell. A növelés mértékét szakértő bevonásával kell
meghatározni. Azon anyagok oltásakor, amelyek gyulladáspontja a forráspont alatt van, a
kibocsátási idő 3 percnél több legyen (paraffin, fűtőolajok, stb.).
2.3.11. Bonyolult gépalakzatok védelmekor, ha a felszíni módszer nem alkalmazható, a térfogati
módszert kell alkalmazni.
2.3.11.1. Az oltóberendezés össztömegárama a számításba vett térfogatra 0,26 kg/s x m3
(16 kg/min x m3) legyen.
2.3.11.2. Ha a feltételezett körülzárt tér felületei részben valóságos falakkal esnek egybe,
akkor az össztömegáram arányosan csökkenthető 0,06 kg/s x m3-ig (4 kg/min x m3-ig).
2.4. A szén-dioxid mennyiségének ellenőrzése.
2.4.1. Az oltótelepek szén-dioxid mennyiségét tömegméréssel kell ellenőrizni. Az ellenőrzés
csoportos vagy egyedi (palackonkénti) lehet.
2.4.2. Az oltótelepen tárolt szén-dioxid 10%-ának az elszivárgását - csoportosan vagy egyedileg
(palackonként) - jelezni kell. A tömeghiány jelzése vizuálisan érzékelhető és/vagy önműködő
rendszerű legyen. Csak vizuális jelzés a naponkénti leolvasás (ellenőrzés) esetén van
megengedve.
2.4.3. A tartalék palackok töltöttségét beépítés előtt és azt követően legalább félévenként
ellenőrizni kell.
2.4.4. Ha a szén-dioxid-telep tömeghiánya eléri a 10%-ot, észlelése után a hiányt azonnal meg
kell szüntetni. Ha egyedi (palackonkénti) ellenőrzés esetén a 10% elszivárgást meghaladó
mértékű hiány leolvasásának nincs lehetősége, vagy a hiány nincs összegezve és a szén-dioxidtelep
teljes mennyiségére vonatkoztatva, akkor a 10% tömeghiányt jelző palackokat azonnal ki
kell cserélni.
2.4.5. A szén-dioxid pótlására 100% mennyiségű és töltött, tartalék palackot kell állandóan
készenlétben tartani.
2.5. Szén-dioxid-telep, oltóközpont.
2.5.1. A beépített, nagynyomású szén-dioxiddal oltó berendezésnek (szén-dioxid-telepnek) a
következőket kell tartalmaznia:
d) a szén-dioxid-palackokat,
e) a szén-dioxid mennyiségének ellenőrző és az indítóberendezés végrehajtóegységeit,
f) a palackok közös vagy csoportosított gyűjtőcső rendszerét, továbbá
g) a közvetlenül az oltóberendezéshez csatlakozó szerelvényeket (visszacsapó, elosztó-, ürítő- és
biztonsági szelepek stb.).
2.5.2. Az oltóközpontot külön helyiségben, a védett tér közelében kell elhelyezni, de az
árasztandó helyiségben is elhelyezhető, ha annak légtere 2000 m3-nél nagyobb. Ebben az esetben
az oltóközpontot a helyiség többi részétől sodronyhálóval vagy nem éghető anyagú válaszfallal
kell elkülöníteni.
2.5.3. Az oltóközpont padozata környezeténél ne legyen alacsonyabban.
2.5.4. Az oltóközpontnak legyen szellőzése. Természetes szellőzéskor az alsó és a felső
szellőzőnyílás a szabadba nyíljon és az alsó nyílásnak (szellőző alagút) a szabad tér felé legalább
2%-os lejtése legyen. Az alsó szellőzőnyílás a helyiség legalacsonyabb pontján legyen. Ha az
