5.2.6. Az érzékelők elhelyezésénél figyelembe kell venni a helyiség szellőzését
5.2.6.1. Ha a helyiség szellőzése meghaladja az ötszörös légcserét (óránként), akkor a 2. rész
IV. fejezetének 2. táblázatban megadottakhoz képest sűríteni, valamint a várható füstáramlás
irányában kell az érzékelőket elhelyezni. Ilyen esetekben indokolt előzetes füstáramlási próbával
ellenőrizni a légáramlásokat.
5.2.6.2. A perforált álmennyezeti elemeken keresztül történő befúvás esetében az érzékelők
megfelelően korai jelzése érdekében az érzékelők felett legalább 0,6 méter sugarú kör (vagy
azt befoglaló négyzetet) felületen levegőt (égésterméket, füstöt) át nem eresztő borítást kell
alkalmazni. A perforált álmennyezeti elemeken keresztül történő elszívás esetében az érzékelők
jelzőképességét a szellőzés az előzőekben leírt légcsere figyelembevételével nem hátráltatja,
letakarás nem szükséges
5.2.6.3. A befúvó nyílás 1,0 méteres környezetében nem szabad elhelyezni pontszerű hő-,
vagy füstérzékelőt, valamint a vonali füstérzékelő sugarát. Ha az érzékelőket kényszerből
mégis a befúvó nyílásoktól 1 m-en belül kell felszerelni vagy a légsebesség 1 m/s-nál nagyobb,
akkor különösen figyelni kell a légmozgásnak az érzékelőkre gyakorolt hatására.
5.2.7. Légcsatorna érzékelők elhelyezése
5.2.7.1. A légcsatorna érzékelő beépítésénél – ha a gyártó másként nem rendelkezik – a következőket
kell figyelembe venni:
a) a légcsatorna irány, és átmérő változásainál a csatorna átmérő háromszorosának megfelelő
távolságot kell megtartani,
b) a mintavevő csöveket lehetőleg a légcsatorna közepén kell elhelyezni.
5.2.7.2. A mintavevő csövek minimális hossza és a szükséges nyílások számának valamint
átmérőjének tekintetében a gyártó által megadott utasításokat kell követni.
