rációk típusát, számát és kiterjedését, az éghető anyag típusát és mennyiségét, valamint azt,
hogy a szellőztetés kialakítása lehetővé teszi-e a füst álmennyezet feletti térbe való jutását.
5.3. Kézi jelzésadók elhelyezésének tervezésekor, azok számát úgy kell meghatározni,
hogy megközelítésük az építmény bármely területéről 30 méteren belül megoldható legyen.
5.3.1. A tűzvédelmi és a használatból fakadó kockázatot figyelembe véve a távolság csökkentethető.
5.3.2. Általában a kézi jelzésadókat a padlószinttől 1,1 és 1,6 m közötti magasságba kell szerelni.
5.3.3. Minden kézi jelzésadónak azonosíthatónak, könnyen megközelíthetőnek, továbbá
szemből és oldalirányból jól láthatónak kell lennie.
5.3.4. Az oldal irányú láthatóság akkor biztosított, ha az előlap legalább 15 mm-rel kiemelkedik
a fal, vagy burkolat síkjából.
5.4. Tűzriasztásra szolgáló hangjelző eszközök
5.4.1. A hangjelzésnek olyan hangerőt kell biztosítani, hogy a tűzriasztás azonnal hallható
legyen bármilyen környezeti háttérzaj esetén is. A tűzriasztásra használt hang jellege (mintája)
legyen az egész épületen belül azonos
5.4.1.1. A tűzriasztásra szolgáló hangerő legalább 65 dB(A) legyen vagy legalább 5 dB(A)-
lel nagyobb, mint a területen várható bármely 30 mp-nél hosszabb ideig fennálló zaj, melyet
minden olyan ponton biztosítani kell, ahol a riasztás jelzésnek hallhatónak kell lenni.
5.4.1.2. Ha a hangjelzéssel alvó embereket kell felébreszteni (szálloda, kórház, stb.), akkor a
minimális hangerőnek 75 dB(A)-nek kell lenni az ágy fej felöli oldalánál.
5.4.1.3. A beltéri alkalmazásoknál a hangjelzőtől mért 1 méter távolságon túl a hangerő nem
lehet 120 dB(A)-nél nagyobb.
5.4.1.4. Szükség esetén a hangerő az IEC651 2.típusnak megfelelő műszerrel mérhető (lassú
válasz és 'A' súlyozású beállítással).
5.4.2. A tűzriasztásra használt hang frekvencia tartománya olyan legyen, hogy az általában
az épületben tartózkodók könnyen meghallják. A legtöbb ember azokat a hangokat hallja a
legjobban, melyek energiájának legnagyobb része az 500 Hz és 2000 Hz közötti tartományba
esik.
5.4.3. A riasztás-jelző hangjelzők számát és típusát úgy kell megválasztani, hogy azok a 2.
rész IV. fejezetének 5.4.1. pontjában javasolt hangerőt biztosítsák.
5.4.3.1. Legalább két hangjelzőt kell elhelyezni az épületben, még akkor is, ha egy is elegendő
lenne a javasolt hangerő biztosítására.
5.4.3.2. Tűzszakaszonként, szintenként legalább egy hangjelzőt kell felszerelni.
5.4.4. A tűzriasztáshoz használt hangjelzésnek folyamatosnak kell lennie. Ettől függetlenül
frekvenciája és amplitúdója változhat.
5.4.5. A hangosító rendszer tűzriasztásra történő alkalmazása lehetséges önállóan vagy a
tűzjelző berendezés hangjelzőinek kiegészítéseként (további információt közlő) kialakított
módon.
5.4.5.1. Tűzriasztásra alkalmazható a hangosító rendszer is, ha az megfelel az MSZ EN
60849 nemzeti szabványban foglaltaknak, vagy azzal azonos biztonságot nyújtó módon van
kialakítva.
5.4.5.2. A tűzjelző berendezés hangjelző eszközeinek vezérlésével gondoskodni kell arról,
hogy tűzriasztás ideje alatt minden hangforrás bemenet automatikusan kapcsolódjon le, kivéve
a tűzvédelmi mikrofon(oka)t és azokat a beszéd modulokat (vagy ennek megfelelő üzenet
generátorokat), melyek az üzenetet adják,
5.4.5.3. A tűzjelző berendezés által vezérelt hangjelzők, valamint a hangosító rendszer (szövegbemondás)
működése nem történhet egy időben.
