5.2.4.3. A sáncon - a rendszeres átjárásra - szilárd lépcsők legyenek kialakítva. A lépcső a sáncot ne gyengítse és éghető anyagból ne készüljön.
5.2.4.4. A felfogótér mobil eszközökkel való oltása esetén a sáncra - lehetőleg két szemben lévő oldalán - 3 m széles, legfeljebb 20%-os lejtésű, időjárásálló, legalább 5000 N tengelynyomásra méretezett felhajtót kell építeni. A felhajtók csatlakozásánál, a sánc tetején 5-6 m hosszúságban habágyúk mozgatására alkalmas, legalább 3 m széles szilárd burkolatú területet kell kialakítani. Két felfogótérhez egy-egy oldalon közös felhajtó építhető, ha onnan a feléjük eső mindkét térrész habbal letakarható. A felhajtók a tűzoltó útról vagy a sánc és az út közötti térségről induljanak. Ez, utóbbi esetben azonban gondoskodni kell a tűzoltó útnál lehajtókról és a felhajtók akadálytalan megközelítéséről.
Ha a tartályok felfogótereinek mobil oltása a tartályok körül kiépített útról is végrehajtható, akkor a felhajtók kiépítése a sáncra nem szükséges.
Megjegyzés: A felhajtók szükségességét, elhelyezését a területileg illetékes Hivatásos Önkormányzati Tűzoltósággal egyeztetni kell.
5.2.5. A felfogóterek olyan falak formájában is kialakíthatók, amelyek a tartály körül védőgyűrűt képeznek (védőgyűrűs tartály). A védőgyűrűs fal acélból is készülhet, ha kellően hűtve van a 9.5.1. pont szerint.
5.2.6. A felfogótér méreteinek megállapításakor figyelemmel kell lenni arra, hogy a tartály kilyukadása esetén a sugárban kiömlő folyadék minden esetben a felfogótérbe kerüljön. A sáncok belső felső élétől, a falaktól vagy a védőpalásttól a felfogótérben felállított tartályok - a tartály falától mérve legalább 1,5 m távolságban legyenek.
5.2.7. A védőgyűrűs, merev tetős tartályok esetén a robbanásveszélyes gőz-levegő elegyet lehetőleg úgy kell elvezetni, hogy az ne kerülhessen a védőgyűrűbe. Ha a védőgyűrű falának á tartálypalásttól mért távolsága 2,5 m-nél kisebb, akkor a védőgyűrű időszakos kényszerszellőztetése is szükséges (8.5. pont).
5.2.8. Tűzoltási szempontból célszerű a 2000 m2-nél nagyobb felületű felfogótereket közbülső falakkal vagy sáncokkal megosztani. Ezek legalább 1/4-del alacsonyabbak legyenek a külső falak vagy sáncok magasságánál.
A faláttörések elkerülésére ezek magasságát úgy kell megállapítani, hogy a felfogótérben levő csővezetékek felettük legyenek átvezethetők.
5.2.9. A felfogótér területén csak saját tartályá(ai)nak üzemi és tűzvédelmi vezetékei és kábelei haladjanak keresztül. A csővezetékek, és kábelek sáncon való átvezetésének tömörsége egyezzen meg a védősánc tömörségével.
A csővezeték alatti ülepedés figyelembevételével, vagy a sáncba beépített vasbeton falba helyezett tömszelencékkel kell a csővezetékek és a kábelátvezetések folyadékelzárását létrehozni. A tégla- vagy a betonfalak, vagy a védőgyűrűs tartály külső palástján a csővezetékek átvezetése még tűz esetében is teljesen folyadékzáró legyen.
Gondoskodni kell arról, hogy a csővezetékek a földsánc süllyedése esetén ne károsodjanak.
5.2.10. A felfogóteret önmagában zárt, teknőszerű egységként kell kiképezni.
A felfogótérben felgyülemlett csapadék és oltóvíz elvezetését kettős elzáró szerelvénnyel ellátott csővezetékkel kell megoldani, amelyet az ipari szennyvízkezelő rendszerbe kell bekötni. A vízelvezető cső sáncon keresztüli átvezetése az 5.2.9. pont szerint. Az elzáró szerelvények a felfogótéren kívül, jól megközelíthetően - üzemszerűen zárt állásban - legyenek elhelyezve.
Összegyűjthető a víz a felfogótérben kialakított akná(k)ban is, ahonnan kiemeléssel (szippantással) távolítható el. A felfogótér alja ebben az esetben minden irányból az akna(aknák) felé lejtsen. A kiszippantott vizet ipari szennyvízkezelő rendszerbe vagy slopba kell juttatni.
5.2.11. A felfogótéren belül elhelyezhető:
